A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium Fenichel Sámuel Önképzőkörének vezetője, Dvorácsek Ágoston, egyik tanítványa, Györke Zsuzsanna és Józsa Miklós nyugalmazott magyartanár vett részt a tizenöt éves múltra visszatekintő Aranyosgyéresi Népfőiskola február elsejei rendezvényén. A református templomban népes közönség gyűlt össze. Az Áprily emlékek Nagyenyeden című felolvasást Dvorácsek Ágoston vetítettképes bemutatója követte. A XII-es Györke Zsuzsanna a torockószentgyörgyi népi gyógymódokról és babonákról saját gyűjtése alapján készült dolgozatát olvasta fel. A kérdésekre válaszolva Dvorácsek Ágoston ismertette a Bethlen Kollégium mai helyzetét és a jövő évi beiskolázási tervet. /Józsa Miklós: Nagyenyedi hangulat az Aranyosgyéresi Népfőiskolán. Bethlen Gábor emléke elevenen él a hallgatóság körében. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./
2006. április 29.
Hantz Lám Irén, Lám Béla kisebbik leánya egybegyűjtötte édesapja Áprily Lajossal, Mannsberg Arvéddal, Olosz Lajossal és Reményik Sándorral folytatott levelezésének hozzáférhető anyagát, 232 levelet. Az aradi könyvbemutatón /Lám Béla levelezése Áprily Lajossal, Mannsberg Arvéddal, Olosz Lajossal, Reményik Sándorral. Stúdium Kiadó, Kolozsvár, 2005/ a szerző exkluzív interjút adott a Nyugati Jelennek. Hantz Lám Irén Kolozsváron, a Brassai Sámuel Líceumban földrajztanárként dolgozott nyugdíjazásáig, de mindig szívügyének tekintette édesapja hagyatékának rendezését. Lám Bélának 1967-ben A körön kívül címmel jelent meg önéletrajzi regénye. Hantz Lám Irén Török Zoltán professzor hatására a földrajz szakot választotta. Nem bánta meg, mert a tanári munkától rengeteg szépet kapott. Most, nyugdíjas éveiben az irodalmi hagyatékot szeretné rendezni. Hantz Lám Irén írói pályája 1990-ben Reményik Sándor levelezésének a közlésével indult, a Korunkban. Hat év múlva látott napvilágot a Torockói útikalauz, ami költői, művészi elemeket is tartalmaz. Ezután Város az Őrhegy alatt címmel képes-szöveges összeállítást készített Nagyenyedről, de Torockószengyörgyről is írt könyvet. Torockói receptes könyv címmel Áprily Lajosnak és Szilágyi Domokosnak a különféle ételekről szóló verseivel megtűzdelve, torockói ínyencségeknek a receptjeit gyűjtötte egybe. Édesapja hátrahagyott írásait, illetve a Lám család eredetét, történetét 2002-ben, születésének a 100. évfordulójára állította össze. Hantz Lám Irén még a Reményik-album kiadását tervezi, ezzel befejezettnek tekinti a hagyaték feldolgozását. /Balta János: Exkluzív interjú Hantz Lám Irénnel. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 29./
2006. május 8.
Idén ötödik alakalommal szerveztek Bethlen-napokat Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégiumban. A háromnapos rendezvény programja között mindenki találhatott számára megfelelőt. Mindegyik napon egy-egy jeles személyiségre emlékeztek: első nap Bakó Árpád egykori testnevelő tanárra, második nap Dr. Sáska Lászlóra, harmadik nap pedig Gáspár János pedagógusra, tanárra. Leleplezték Lőrincz Lehel munkáját, a Bakó Árpád egykori kollégiumi tornatanárról készült domborművet. A szavalóversenyt az iskola néptánccsoportjának előadása, valamint táncház követte. A tudományos ülésen többek között Király László nyugalmazott magyartanár, Péntek János, a Babes–Bolyai Tudományegyetem tanára, Józsa Miklós és Bakó Botond nyugalmazott kollégiumi tanárok emlékeztek Szabó T. Attila nyelvészprofesszor tanárkodására. A tudományos diákkonferencián a tanulók bemutatták dolgozataikat. A dr. Sáska László emléksarok berendezése számított a második nap fénypontjának. Xántusz Gábor adományozta az Afrikában élt orvos örökségét a kollégium iskolamúzeumának. Az iskolabörzén bemutatkoztak a különböző szakosodású kollégiumi osztályok, továbbá a cserkészcsapat, és megjelent az iskolaújság legfrissebb száma. Bemutatták a Kollégiumi Értesítőt. Május 7-én, vasárnap dr. Pap Géza református püspök hirdetett igét, majd a Bethlen Gábor udvara című táncelőadásra került sor a Collegium Gabrielense előadásában. Ezután felavatták a felújított konviktus épületét. A délutáni események Torockószentgyörgyön zajlottak. Bakó Botond tartott előadást Gáspár János életéről és munkásságáról. A rendezvény kopjafaavatással zárult. A Torockószentgyörgyön született tanár tiszteletére felállított kopjafára ezt vésték: Egy igazi magyar mindenész. A rendezvénysorozat utolsó mozzanataként az érdeklődők a Torockószentgyörgy ma című képzőművészeti kiállításon vehettek részt. /Dézsi Ildikó: Dr. Sáska László emléksarkot avattak Nagyenyeden. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./
2006. július 10.
A tordai csatában, valamint a kolozsbósi alagútnál 1944-ben életüket vesztett, és Kolozs határában eltemetett magyar katonák emlékét őrzi a július 8-án Kolozson leleplezett emlékmű. Az unitárius egyház templomkertjében elhelyezett emlékművet a helyi unitárius közösség és a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság (THHB) állította a hősi halált halt honvédek tiszteletére. „Nem ünnepelni jöttünk ide, hanem kegyelettételre, adósságot törleszteni azokkal szemben, akik a magyar történelem vérzivataraiban kötelességnek tekintették katonai esküjüket, és a hon érdekében a legtöbbet, az életüket adták” – jelentette ki Pataky József, a THHB elnöke ünnepi beszédében. Hangsúlyozta: hatvankét évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megadassék a végtisztesség annak a negyvenhat honvédnak, akinek a nevét a leleplezett emlékmű márványtáblája őriz. Pataky József emlékeztetett arra, hogy az általa vezetett bizottságnak nyolc év alatt negyvennél több helységben több mint ezerötszáz magyar hősi halott eltemetési helyét, illetve nevét sikerült azonosítania. Számos településen emlékhelyet, emlékoszlopot, kopjafát, sírkertet alakítottak ki, ám mindez valójában csak ott volt lehetséges, ahol lelkes, áldozatkész és a múltat tisztelő támogatókra találtak. Tavaly Torockószentgyörgyön, Magyarszováton, valamint Alsó- és Felsőszentmihályon avattak a kolozsihoz hasonló emlékművet. A következő állomás Nagyenyed lesz, ahol a tervek szerint október 29-én állítanak emléket az ottani volt lágerben elhunyt magyar hadifoglyoknak. A bizottság elnöke arra kérte az eseményen jelenlévő dr. Cseh Áron kolozsvári magyar főkonzult, és a kérdésben illetékes hivatalosságokat: tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy mielőbb létrejöjjön Románia és Magyarország között az államközi egyezmény a hadisírok gondozásáról. Farkas Dénes kolozsi unitárius esperes-lelkész saját kezével ásta meg az emlékmű alapját, és vállalta annak megtervezését és kivitelezését. Az ünnepségen külön köszönetet mondott Szabó Klári és Kun Zsuzsi néninek azért, hogy évtizedeken keresztül ápolták és gondozták a Kolozson elhantolt katonák sírját. Az eseményen jelen lévő Szabó Árpád unitárius püspök mondotta, az ünnepségnek akkor van értelme, ha a honvédek halálának üzenete eljut a szívekbe, és tenni fogunk valamit azért az életért, amelyért ők meghaltak. /P. A. M.: Második világháborús emlékművet avattak Kolozson. Hatvankét év után megadatott végtisztesség. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 10./
2006. augusztus 16.
V. Magyar Református Világtalálkozó Nagyenyeden folytatódott. A Bethlen Gábor Kollégiumban képzőművészeti kiállítás nyílt. Horháth Miklós festményei politikai személyiségeket, pl. Orbán Viktort és Kovács Lászlót ábrázolták. Lőrincz László tusrajzai, Balázs Janó torockószentgyörgyi művész fából készült alkotásait sorakoztak, továbbá már nem élő alkotók képei, így Dezső Hunor, Vass Albert, Halmágyi Antal, Székely Mihály, Gruzda János, Jánosi László, Incze János, Petyelán István és Dóczyné Berde Amál munkái. A Bethlen Dokumentációs Könyvtárban a református múltat régi könyvek és okmányok, folyóiratok és kegytárgyak jelezték. A Vártemplomban megtartott kórustalálkozón felléptek: a nagyenyedi egyházi kórus, a marosújvári kórus, a bethlenszentmiklósi, a magyarlapádi és az egyházmegyei lelkészi kántori kórus. /Bakó Botond: A hely szelleme kötelez. V. Református Világtalálkozó Nagyenyeden. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 16./
2006. augusztus 21.
Augusztus 20-án véget ért az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) Torockószentgyörgyön tartott háromnapos, 30. jubileumi konferenciája. A mintegy 230 erdélyi, illetve az egyesült államokbeli testvéregyházközségből érkezett fiatalnak változatos programban volt része. Rácz Norbert alelnök arról tájékoztatott: a jubileumi konferencia témája az unitárius szellemiség és az egyházi öntudat volt. /Véget ért az ODFIE konferenciája. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./
2006. szeptember 9.
Magyarországi minta szerint az idén Torockó is falugondnokot választott magának. Erdélyben eddig három falugondnokság működött: kettő a Székelyföldön, egy pedig Szentgelicén. Ez évtől Torockó község is büszkélkedhet gondnokkal. Első lépésként megalakult a Torockó és Torockószentgyörgy Közösségépítő Egyesület, amelynek elnöke Koppándi Botond unitárius lelkész, alelnöke pedig Király Ferenc községi tanácsos. Az anyaországi Falu- és Tanyagondnokok Országos Szövetsége ajánlotta fel az egyesületnek az anyagi, valamint szakmai segítséget ahhoz, hogy Torockón is falugondnokot választhassanak. Torockó első falugondnokának Simándi Zoltánt választották. Feladata sokrétű: ő szállítja az iskolásokat, idős embereket látogat, lelki gondozói munkát végez, de segít a háztartásban is. Emellett Nagyenyeden receptre gyógyszereket vált ki, betegeket orvosi kivizsgálásra visz, indokolt esetben mentőszolgálatot is ellát. A közösségépítő egyesület további céljai között szerepel a Teleház és az idősek klubjának létrehozása Torockón. /Bakó Botond: Eredményes a Torockói Közösségépítő Egyesület munkája. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 9./
2007. március 2.
Első alkalommal szervezték meg az Erdélyi Kárpát-Egyesület fotókiállítását a Kolozsvári Magyar Opera előcsarnokában. Kolozsvári, marosvásárhelyi, csíkszeredai, székelyudvarhelyi, szecselevárosi, révi, nagyváradi és gyergyói természetképeket tekinthettek meg az érdeklődők. A tervek szerint a tárlatot kétévente fogják megszervezni. Az EKE tárlat képeit megtekinthették már Marosvásárhelyen, Gyergyószentmiklóson, Székelyudvarhelyen és Torockószentgyörgyön is, nemsokára a nagyváradiak, a szatmáriak és a nagybányaiak is láthatják a felvételeket. /D. I. : EKE tárlat a Magyar Operában. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 2./
2007. május 2.
Falunapot, Szent György-napot ünnepelt a hét végén Torockószentgyögy népe. Hazahívták a falu elszármazottjait, vendégül látták a testvértelepülések fiait. Elővették díszes ünnepi ruháikat, hogy a kapukat avassák a falu határában. Az első megünnepelt Szent György-nap emlékére a kapuk felállításról is döntöttek. A művészi faragást Balázs Janó, a faluba nemrég letelepedett szobrászművész végezte. Koppándi Botond tiszteletes mutatta be a Torockószentgyögy történetét röviden összefoglaló füzetecskét. Veres Rudolf polgármester díszoklevelet adományozott a falu jeles elszármazottjainak. Falujától halála utáni elismerésben részesült dr. Gergely János, Sándor Bálint unitárius lelkész, báró Rudnyánszky Lajos, Gálffy Ilona tanítónő és Vernes András festőművész. Vincze P. István és felesége, Anna személyesen vehették át a több évtizedes nevelői tevékenységüket elismerő okleveleket. A polgármester nyitotta meg a Bartha Ilona által létrehozott tájházat. A kultúrotthonban a helybéli fiatalok bemutatták Péterffy Gyula szentgyörgyiekről írt Piros rózsa, fehér rózsa című színdarabját. Átadta egyházának Sándor Hunor lelkész édesapja, Sándor Bálint hagyatékában megőrzött, az 1791–1869 közötti évek születéseinek, keresztelőinek, házasságkötéseinek és haláleseteinek krónikáját, valamint a Gál István tiszteletes által készített, az 1849-es tragikus események feljegyzéseit tartalmazó vaskos kötetet. A Teleházban bemutatták Torockószentgyörgy első, torockoszentgy. atw. hu honlapját. /Takács Ildikó: Kapuk a Kőköz felett. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 2./
2007. június 12.
Június 10-én Nagyenyeden felavatták a helyi fogolytáborban elhunyt 234 magyar honvéd tiszteletére felállított emlékhelyet. Rácz Levente, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének elnöke elmondta: a Nagyenyedre bevonuló szovjet katonák rettegésben tartották az egész várost. Megkezdték a magyar és német foglyok tömeges szállítását Nagyenyedre. Gyalogosan, szigorú őrizet mellett kísérték őket. Egy részüknek Nagyenyed csak átmeneti szálláshelyül szolgált, másik részüket azonban itt tartották hadifogságban. A városban két fogolytábor létezett. A visszaemlékezők szerint a foglyok rongyosak volta, elszedték tőlük ruhájukat, bakancsukat, kisebb értékeiket. A helyi magyar és német lakosság segíteni akart az éhező foglyokon. Ungvári néni a foglyok közé vitte az élelmet, nem félve az őrségtől. A kiéhezett foglyok odatolakodtak, ekkor az őrök rájuk lőttek, eltalálván Ungvári nénit is, aki belehalt, idézte fel Rácz Levente. Torockóról és Torockószentgyörgyről is hoztak élelmet a lakosok. Az őrség elvette a saját részét, a többi a foglyokhoz került. A táborban kitört a tífusz-járvány. A tífusz és vérhas naponta szedte áldozatait. A halottakat közös sírokba temették. Egy Oravetz József nevű tiszt megszökött a táborból. Üldözői megtalálták, visszavitték és agyonverték a tisztet. Az életben maradt foglyokat 1945 húsvétjáig tartották Nagyenyeden, aztán Tövisre vitték, onnan pedig ismeretlen helyre szállították őket. Ahhoz, hogy a fogolytáborban meghalt, elfelejtett 234 honvédnek megadassék a végtisztesség, 63 évnek kellett eltelnie. Markó Béla, az RMDSZ elnöke köszönetet mondott mindazoknak, akik évek óta azon munkálkodnak, hogy az Erdély földjén elpusztult honvédeknek méltó síremlékeket állítsanak. „Minden föld, haza, ország annyit ér, ahányan meghaltak érte” – jelentette ki Markó. A Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság (THHB) 2000. szeptember 5-én azzal a szándékkal alakult meg, hogy felkutassák a második világháborúban elesett honvédek jelzett vagy jeltelen sírjait. További célként jelölték meg sírkertek létrehozását és gondozását, emlékhelyek kialakítását Torda és Aranyosvidék környékén. Pataky József elmondta, hét év alatt 30 helységben 1541 hősi halott eltemetési helyét sikerült azonosítaniuk, és több esetben ezeket megjelölték. Idén ősszel Tordatúron állítanak kopjafát az unitárius templomkertben a honvédek emlékére. /Papp Annamária: Újabb siratófal a magyar honvédek emlékére. Tisztelgés a Nagyenyeden elhunyt katonák előtt. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 12./
2007. június 16.
1797. június 15-én született Torockószentgyörgyön Brassai Sámuel akadémikus, az utolsó magyar polihisztorok egyike. Unitárius pap apja és anyja is állandóan olvasott, utóbbinak még főzés közben is egyik kezében a könyv, másikban a fakanál volt, a szülők olykor latinul beszéltek egymással. Brassai zongorázni is otthon, zongora nélkül tanult meg az asztal szélére felrajzolt billentyűkön. 1818-tól a Makrai, majd a Bethlen családnál lett házitanító és zongoratanár, az 1830-as években Zsibón a Wesselényiek könyvtárosa volt. Kolozsvárott Bölöni Farkas Sándor támogatásával megindította a liberális szemléletű Vasárnapi Újságot, melynek egy személyben volt írója, szerkesztője és korrektora. 1837 és 1848 között a kolozsvári unitárius kollégium földrajz- és történelemtanára volt, magyar nyelvű beköszöntőjében sürgette, hogy az iskolában magyar legyen az oktatás nyelve. 1839-ben az Akadémia levelező tagjának választotta. 1848-ban belépett a nemzetőrségbe. A szabadságharc leverése után bujdosnia kellett. 1859-ben tért vissza Kolozsvárra, ahol részt vett Erdélyi Múzeum-Egyesület megalapításában. A múzeumba költözött, ahol kedvére hódolhatott botanikai szenvedélyének és az egész kertet füvészkertté változtatta. 1865-ben az Akadémia rendes, 1887-ben tiszteletbeli tagjává választotta. 1872-től 1884-ig, nyugalomba vonulásáig, a kolozsvári egyetemen a matematika professzora, majd a természettudományi kar dékánja volt. Nyugdíjba vonulása után is tanított általános nyelvtudományt és szanszkrit nyelvet. Elsőként írta le a később kommunikatív mondatszerkezetnek, témarémának nevezett elméletet. Számos irodalmi vitát kezdeményezett, amelyek főként kritikái miatt indultak: vitatkozott Gyulai Pállal a nőírókról, Jókaival a római nőnevekről, Szemere Miklóssal, Mentovich Ferenccel és Szarvas Gáborral. Foglalkozott földrajzzal, történelemmel, statisztikával és közgazdaságtannal, a zeneelmélet kérdéseivel, a természettudományok majd minden ágával, az esztétika, műkritika, a nyelvészet és az irodalomtörténet problémáival. Brassai beszélt görögül, latinul, németül, franciául, angolul, olaszul, oroszul és törökül, de a szanszkrit és a héber nyelvnek is mestere volt. Jókai írta róla, hogy minden hajszála más-más tudományban őszült meg. Bár szerette a hölgyek társaságát, soha nem nősült meg. Számos hölgy ismerőse, de csak egyetlen szerelme, Barra Gábor könyvkereskedő szép özvegye volt. 1897, június 24-én hunyt el. Szellemi hagyatéka felbecsülhetetlen forrás az őt követő nemzedékek számára. /Zsikai Mária 210 éve született Brassai Sámuel. = Népújság (Marosvásárhely), 2007. jún. 16./
2007. július 10.
Az érchegységi turisztikai befektetések közt egyedülálló megvalósítás a hét végén megnyitott, SAPARD-programmal készült Székelykő Kúria Torockószentgyörgyön, melyet a helybeli Szakács házaspár épített. Az Ilona-vár és Székelykő közt húzódó völgyben épített létesítmény avatóján színvonalas kultúrműsor keretében csendült fel a kolozsvári Balázs testvérek zenéje, és fellépett a Bogáncs néptáncegyüttes, valamint Péntek Zsuzsa kalotaszegi dalénekes. A csodálatos környezetben, a Székelykő mellett felavatott létesítmény hagyományőrző, a torockói festett bútorral berendezett 50 férőhelyes vendégfogadó Király Ferenc népművészeti mester munkáját dicséri. /Tamás András: Kúriaavató az Érchegységben. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./
2007. július 24.
A kiállításairól híres Tóbiás Galéria egy hétig alkotóteremmé változott Torockón. Erdély különböző vidékeiről érkeztek a népművészet szerelmesei, hogy a helyi vert csipkével, varrottassal és bútorfestészettel ismerkedjenek. Többségük pedagógus volt. Szatmári Ferenc, a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség elnöke elmondta, a szövetség vállalja a partner szerepét, a szervezést és a pályázatok elkészítését. Az elismerő oklevelet ezúttal a torockói Balogh Emese és a torockószentgyörgyi Móricz Anna érdemelték ki a népművészet ápolásáért és a tábor működtetésében nyújtott segítségükért. Móricz Anna bútorfestő otthonában mutatta meg a tábor résztvevőinek saját készítésű festett konyhabútorát, Balogh Emese pedig azt bizonyította, hogy Torockón ma is ismerik a csipkeverés minden csínját-bínját. A Romániai Magyar Népművészeti Szövetség 50 település 360 népművészét tömöríti. /Bakó Botond: Népművészeti tábor zárult Torockón. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 24./
2007. július 26.
Sebestyén Mihály győzködte külföldről érkezett barátait, hogy Romániában azért változtak a közállapotok az elmúlt két évtizedben. Barátai ezt nem fogadták el. Elmondták, egy éjszakát aludtak a torockószentgyörgyi református lelkésznél. Távozásuk után megjelent a helyi rendőr, aki szigorúan kifaggatta a lelkészt vendégei kilétéről. Sok rendőrben megmaradtak a régi beidegződések. Lehet, hogy ezzel társadalmi megrendelésnek tesznek eleget. /Sebestyén Mihály: Torockai terroristák. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 26./
2007. szeptember 3.
54 helyi szövetségből 263 küldött érkezett szeptember 1-jén Torockószentgyörgyre, az Unitárius Nők Országos Szövetségének konferenciájára, közgyűlésére. Szabó Árpád püspök kiemelte a nőszövetségeknek azt rendkívül nagy értékű munkáját, amitől az egyházi élet egésze is nagymértékben függ. A tisztújítás nem hozott változást a vezetőségben. Versek, népdalok hangzottak el, majd előadás a szociális szerepvállalásról. /Bakó Botond: Unitárius nők konferenciája Torockószentgyörgyön. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./
2008. május 26.
Kapunyitás, szociális gondoskodás, összefogás, jó gyakorlatok, lehetőségek a csatlakozás után címszavakkal a falugondnokság perspektíváival kapcsolatos konferenciát tartottak a múlt hét végén Torockószentgyörgyön. A tanácskozáson magyarországi és romániai kormányzati meg civil szervek képviselői vettek részt. 2007-ben Székelyudvarhelyen bejegyezték a Romániai Falugondnokságok Szövetségét. /Tamás András: Torockói kapunyitó. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 26./
2008. november 8.
A sinfalvi Kereki Vendégház október 24–26-a között háromnapos szüreti tábort szervezett a 63-as napközi kis- és nagycsoportosai számára. A tábor résztvevői, szülők és gyerekek ugyanakkor megismerhették Sinfalva környékét, hiszen a szervezők közös kirándulásokról is gondoskodtak: meglátogatták a Tordai-hasadékot, Torockószentgyörgyöt és Torockót, a gyermekek azonban az Aranyos menti szekerezésért lelkesedtek leginkább. /Tamás Kinga: Szüreti tábor kicsiknek és nagyoknak. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./
2009. május 25.
A népi építészeti örökségértékek multikulturalitása – ez volt a jeles külföldi és hazai szakemberek részvételével zajló, a Transsylvania Nostra Alapítvány által Torockón és Torockószentgyörgyön szervezett négynapos nemzetközi konferencia témája. A rendezvény a Tusnádfürdőn 1991-ben elindított műemlékvédelmi, illetve az épített örökség felújításának elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozó nemzetközi konferenciasorozat 14. ülésszaka. Idén a szervezők a többnemzetiségű régiók népi építészetére helyezték a hangsúlyt. Szabó Bálint, a Transsylvania Nostra Alapítvány elnöke elmondta: a résztvevők három fő kérdéscsoportról értekeztek: a népi építészeti örökség megmaradásának társadalmi feltételei, a népi építészeti örökség értékei, illetve a többnemzetiségű régiók népi építészetei és ezek kölcsönhatásai. A konferencia és a szakbizottsági ülés záróakkordjaként elfogadták a többnemzetiségű környezetben található épített örökség védelméről szóló Torockói Dokumentumot. /K. O. : Nemzetközi műemlékvédelmi konferencia Torockón. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 25./
2009. július 29.
Egy tehetségkutató körút során fedezték fel Borbáth Károlyt /1931-1980/. Történelem-filozófia szakot végzett, adjunktusként kinevezték a Bolyai Tudományegyetemre, de később félreállították, áthelyezték Nagyenyedre, a Bethlen Gábor Kollégium Dokumentációs Könyvtárába. Később Torockószentgyörgyön, majd szülőfalujában, Vargyason tanított. Máig tisztázatlan körülmények között halt meg. Bajor Andorral szólva „üldözési mániájának” konkrét oka volt. Ugyanis – üldözték. Munkásságára emlékezik a „Maga-felejtő sorsunk halk tudója... ” Borbáth Károly élete és munkássága /Udvarhelyszék Kulturális Egyesület és a Hargita megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, 2009/ című kötet. Szécsi Antal, közeli ismerősként, majd kollégaként, a Borbáth Károlyról elnevezett vargyasi iskola igazgatójaként a kötetben a történész életpályáját vázolta fel: „Kis könyvünk szerény próbálkozás arra, hogy ennek a szellemi örökségnek a fellelhető csekély részét átörökítsük az eljövendő nemzedékek számára. ” – írta. /b. d. : Egy kettétört élet emlékezete. Nemzetünk nagy történettudósa lehetett volna. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 29./
2009. december 31.
Fehér megye legészakibb, a Maros bal partján fekvő falujában, Maroscsúcson Gáspár János, a nagyenyedi tanítóképző alapító igazgatója, jeles pedagógus, tankönyv- és pedagógiai író, tanfelügyelő, a modern magyar gyermekirodalom megalapítója emlékére december 27-én emléktáblát lepleztek le az új parókia falán. Gáspár János 1816. október 27-én született Torockószentgyörgyön, tizennégy évig volt a nagyenyedi kollégium kiváló tanulója. Egy ideig Kemény Zsigmond szolgadiákja, majd tizenkét éven át a Zeyk család házitanítója. Tanítványaival bejárta az akkori Magyarországot és Nyugat-Európa nagyobb városait. Egyetemi tanulmányait Berlinben végezte. Kolozsvárt az ő kezdeményezésére alapították meg a Kolozsvári Nevelői Kört, Gáspár János úttörő szerepet vállal a hazai tankönyvírásban. 1858 szeptemberében megválasztották az újonnan alakult nagyenyedi tanítóképző igazgatójának, majd egy évtized múlva Alsó-Fehér és Küküllő vármegyék „első osztályú tanfelügyelője” és királyi tanácsos lesz. Gáspár irodalmi munkásságának legkimagaslóbb alkotása a három kiadást megért (1848, 1855 és 1863), olvasni még nem tudó gyermekek számára összeállított Csemegék című gyűjteménye, amellyel megalapozta a modern magyar gyermekirodalmat. Gáspár János 1892. március 6-án halt meg Nagyenyeden. Földi maradványait maroscsúcsi udvarházának közelében helyezték a családi sírboltba. /Józsa Miklós: Gáspár Jánosra emlékeztek Maroscsúcson. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 31./
